A királyok királya. 11Akkor a megnyílt mennyben egy fehér lovat pillantottam meg. Lovasa a
Hűséges és az Igaz, igazságosan ítél és harcol. 12Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején ékes diadém, rajta olyan név, amelyet
senki sem ismer, csak ő maga. 13Vértől ázott ruhát viselt. Neve: Isten Igéje. 14A mennyei seregek tiszta fehér gyolcsába öltözve fehér lovon kísérték. 15Szájából éles kard tört elő, hogy azzal sújtson a nemzetekre. Vas vesszővel
fogja kormányozni őket, és taposni fogja a mindenható Isten haragja borának
sajtóját. 16Köntösén csípő magasságban ez a név volt írva: "Királyok Királya,
uralkodók Ura."
A sas lakomája. 17Akkor láttam, hogy egy angyal áll a
napban. Harsány hangon rákiáltott az ég magasán repülő madarakra:
"Jöjjetek, gyűljetek egybe Isten nagy lakomájára! 18Egyétek a királyok húsát, a hadvezérek és hatalmasok húsát, a lovak és
lovasaik húsát, szabadokét és szolgákét, kicsinyekét és nagyokét!" 19Akkor láttam: A vadállat és a föld királyai hadseregükkel összegyűltek,
hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. 20De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki
csodákat művelt, hogy félrevezesse azokat, akik a vadállat jelét viselték és
bálványképét imádták. Mindkettőt elevenen kénkővel égő tüzes tóba vetették. 21A többit a Lovas kardja ölte meg, mely szájából tört elő. És a madarak mind
jóllaktak azok húsával.
